A szó az indiai papok kasztjának (bráhmanák) nevéből származik, amely alapul szolgált a későbbiekben a hinduizmusnak és a buddhizmusnak is. A brahmanizmus fontos jellemzője a mantrizmus, vagyis a szómágia. Eszerint a szavak teremtik a jelenségeket, hiszen Brahman is úgy hozta létre a világot, hogy kimondta a dolgok nevét, amelyek ezután manifesztálódtak. (vö: „Kezdetben vala az Ige”) A teremtő hang neve sabda, ezt az éter (ákása) közvetíti. A mantrákban jelentős szerepet kaptak a tudatra és testre különleges hatást gyakorló őshangok, a bija mantrák, valamint a gyógyító, akadályokat leküzdő, belső lelki békét biztosító különböző mantrák. A mantra e menüsorban külön mappában kerül részletesebb ismertetésre.
Menu