Krishna személyéhez kötődik, a Bhagavad-gíta szerint maga az Istenség legfelsőbb személye. A Bhagavad-gíta a védikus irodalom egyik alapműve, a védikus irodalom filozófiájának összefoglalása. Filozófiai mélységeire nemcsak Keleten figyeltek fel, hanem a nyugati világban is sok gondolkodó nagyra értékelte – például Hegel, Einstein, vagy Humboldt.
Krishna az eredeti és a legfőbb személy, aki személyesen és energiáin keresztül egyszerre jelen van mindenhol, miközben eredeti, örök, tudással és boldogsággal teli transzcendentális formájában mindig a lelki világban tartózkodik. Ő az elsődleges és eredeti élő lény, és minden egyéni lélek az Ő szerves része. Ő teljesíti a feltételekhez kötött élőlények vágyait öröktől fogva. Krisnát sokan valóban létező személynek tartják, aki i. e. 3200–3100 között élt.
A Bhagavad-gíta: főbb tanításai: „Alázatosság; büszkeségnélküliség; erőszakmentesség; béketűrés; egyszerűség, tisztaság; kitartás; önfegyelem, a hamis tudat (ego) hiánya; lemondás; kiegyensúlyozottság minden körülmény között; az önmegvalósítás fontosságának felismerése; – mindezeket tudásnak nyilvánítom, s ezen kívül minden tudatlanság.”
E többezer éves tanítás a mai világunkban érvényesebb mint valaha. Önismereti gyakorlataként tedd fel a kérdést magadnak: mely tulajdonsággal rendelkezel, s melyekkel nem.