A KVANTUMFIZIKÁRÓL ÁLTALÁBAN
Egyre divatosabbá válik a természetgyógyászat területén, hogy a különböző energetikai gyógyításokat „kvantumgyógyításnak” nevezik. Kétségtelenül hangzatosabb és misztikusabb ez az elnevezés, mivel magáról a kvantumfizikáról az érdeklődőknek semmilyen, legfeljebb felszínes ismerete lehet. A felszínes, ködös elképzelések s magyarázatok, egy-egy létező fogalom kiragadása ( pl. szuperpozíció, kvantum-szinkronizáció, kvantummező) önmagukban korántsem elegendőek a tudósok által felfedezett tényleges kvantumhatások ismeretein alapuló kezelési rendszerhez.
A KVANTAO® mozaikszó első tagja a „KVAN” mely a kvantumos folyamatokra utal, s a KVANTAO® Gyógyítási Rendszer egyik alappillére. Ugyanakkor – tapasztalataim szerint – a kvantumos jelenségeknek a gyógyító tevékenységbe való bevonása csak egy komplex rendszerbe történő beépítése útján lehetséges. A KVANTAO® Gyógyászati Rendszer komplexitása abban rejlik, hogy a kvantumhatásokat a tudomány oldaláról közelíti meg, s alkalmazásuk a kezeléseknek az egyik fő eleme. Példaképp említem: betegségtől függően alkalmazott egyik kvantumhatás (alagúthatás) elérése a következő: az energiafolyamot képező elektronok hullámként való megnyilvánulásuk a KVANTAO® kezelési módszere ( Tudat, mint megfigyelő) során anyagi részecskévé válnak, melyek már rezgésük útján meghatározott frekvenciával küldik az információt ( jelet) a sejtek receptorai felé. Az alagúthatás mint kvantumos jelenség felhasználásával lehetőség nyílik a sejthártyán keresztül a citoplazmába történő jelátvitelre.
A következő almenükben lehetetlen a kvantummechanikával összefüggő átfogó ismeretanyagot átadni, ezért csak a kvantumhatásokkal kapcsolatos lényegi fogalommeghatározások leírására vállalkozom. A KVANTAO® kezelési rendszerében ezeket a kvantum –sajátosságokat és hatásokat a Tudat bevonásával az egyhegyű meditációs tudatállapotban történő vizualizáció és a betegségtől függő kulcsgondolatra való fókuszálás során alkalmazzuk.
SZUBATOMI RÉSZECSKÉK
Az atomoknál kisebb részecskék átfogó elnevezése. Az atom közvetlen alkotórészeit: elektront, protont és neutront értünk rajta, valamint más részecskéket: összetett részecskéket, rezonanciákat és alaprészecskéket. Tömegük, spinjük (perdületük), töltésük és más tulajdonságaik szerint osztályozhatók. A szubatomi részecskék vagy bozonok (erőrészecskék, más szóval kölcsönhatás-közvetítő részecskék), vagy ferminonok (anyagrészecskék).
AZ ELEKTRON
Az elektron negatív elektromos töltésű elemi részecske, amely az atommaggal együtt kémiai részecskéket alkot, és felelős a kémiai kötésekért. (elemi elektromos töltés) Negatív töltése miatt társul a pozitív atommaghoz, létrehozva a semleges atomot, amelyben mindig annyi elektron van, mint az atommag töltése. Az elektronok változatos kötési technikája határozza meg az anyagok halmazállapotát, színét, sűrűségét, keménységét és még hosszan sorolhatnánk.
Az elektron tömegének nagyságára nincs érvényes fizikai elmélet, pedig óriási a szerepe biológiai folyamatokban. Néhány százalékos eltérés már megváltoztatja a rendkívül kényes kémiai egyensúlyokat a sejtosztódás bonyolult folyamataiban, vagy megakadályozza az életfontosságú átalakulásokat, vagy szétesnének egyes molekulák. Az elektron-mozgás nem az időben, hanem a valószínűségi mezőben megy végbe. Ez azt jelenti, hogy nem a klasszikus mechanikában szokott módon adjuk meg, hogy egy részecske mikor hol van éppen, hanem csak arról beszélhetünk, hogy hol mekkora valószínűséggel található. Az atomok és molekulák elektronjairól nincs közvetlen információnk: mindig csak akkor adnak hírt magukról, amikor ugrás (kvantumugrás) jön létre két állapot között, ami fotonkibocsátással vagy -elnyeléssel jár, és mi ebből következtetünk vissza az átmenetben részt vevő két állapotra. A molekulákban több atom és nagyszámú elektron van jelen, de ezeket az elektronokat nem tudjuk megkülönböztetni, mert információt csak a molekula egészéről kapunk. A kvantummechanika nemcsak azt engedi meg, hogy az egyik elektron az egyik, a másik elektron a másik atomhoz tartozzon, hanem lehet egyidejűleg mindkettőn.
A megfigyelőhatás
A „hullámfüggvény-összeomlást” – más néven – megfigyelőhatásnak nevezik. A kvantumfizika felfedezése szerint szubatomi szinten nem ugyanúgy működnek a korábban ismert fizikai törvények. Az elektronok, mint részecskék például kiszámíthatatlan módon viselkedtek, ha kölcsönhatásba kerültek az atom magjával. Mikor elmozdultak a központja felé, energiát nyertek és veszítettek, eltűntek, majd újra megjelentek. Maradt a nagy kérdés: Hová lesznek a részecskék, mikor eltűnnek a semmibe? A részecskéknek egyszerre van hullámtermészete, és anyagi természete, mely elvileg kizárnák egymást. A kvantumfizikusok feltételezték, hogy az apró részecskéket vizsgáló személy hatással van az anyag és az energia viselkedésére. A kísérletek azt mutatták, hogy az elektronok egyidejűleg léteznek egy végtelen lehetőség vagy valószínűségsorozatban egy láthatatlan energiamezőben, a kvantummezőben. De egyetlen elektron sem jelenik meg addig, míg egy megfigyelő a figyelmét ennek a konkrét elektronnak egy lehetséges pozíciójára nem szegezi. Azaz egy szubatomi részecske csak akkor képes anyagi részecskeként megmutatkozni, ha valaki megfigyeli. Ennek a jelenségnek a kvantumfizikusok a „hullámfüggvény-összeomlás” nevet adták, de hivatkoznak rá a „megfigyelőhatás” elnevezéssel is.)
E kvantumhatás a KVANTAO ® rendszerében kiemelt fontosságú, mivel a Tudat és Elme mint „megfigyelő” vesz részt a kezelés folyamatában. ( Energiaáramlás – részecskék – rezgések – frekvenciák)
Az energia alapvető formái
Az energiaformákat elméletileg vissza lehet vezetni a fizika négy alapvető kölcsönhatásának valamelyikére. A mozgási és a helyzeti energia származhat bármely alapvető formából, a helyzeti energia a tárolt változata, a mozgási energia a felszabadult változata az energiának. Testünkben a hőenergia a molekulák mozgási energiájából származik. A négy alapvető kölcsönhatás a gravitációs, az elektromágneses, a gyenge és az erős kölcsönhatás.
A KVANTAO® az elektromágneses kölcsönhatás szabályait veszi figyelembe. Elektromágneses energia forrása lehet a hőenergia égésből, azaz kémiai átalakulásból származik, ami az atomok és molekulák elektronszerkezetéhez köthető átalakulás, azaz elektromágneses folyamat. Az élőlények számára is kémiai folyamatok, azaz az elektromágneses kölcsönhatás biztosítják az energiatárolást és energiafelhasználást, tehát a biológiai energiák is elektromágneses eredetűek.
Az energiaátadás
A természetgyógyászatban az energiaátadással kapcsolatos különböző elméletek, módszerek magát az energiaátadást tekintik a gyógyítás eszközének. A KVANTAO® rendszerében természetesen az energiaátadásnak jelenős, de nem kizárólagos– jelentősége, szerepe van. Ennek a módszernek a gyakorlati alkalmazására, elsajátítására a KVANTAO® Tanfolyam keretében kerül sor.
Hullám-részecske kettősség
Bizonyos kísérleti körülmények között az elektronok részecskeszerű (például szórás), mások között hullámszerű (például interferencia) viselkedést tanúsítanak. A fizikában hullám-részecske kettősségnek nevezzük azt a koncepciót, hogy a fény és az anyagi részecske mind hullám-, mind részecsketulajdonságokat mutat. A foton, a fény sajátos tulajdonságokkal rendelkező energiakvantuma. Ez a kvantummechanika egyik központi fogalma. A hullám- vagy részecsketermészethez kapcsolódóan egyetlen egyesített elméleti keretet biztosított annak megértésére, hogy az anyag mind hullámszerű, mind részecskeszerű módon viselkedhet megfelelő körülmények között. A kvantummechanika állítása szerint minden részecske, legyen az foton, elektron vagy atom, viselkedését egy differenciálegyenlet megoldásai írják le. Ez az egyenlet a Schrödinger-egyenlet. Az egyenlet megoldásai hullámfüggvény néven ismertek.
A kvantum-összefonódás
A kvantum-összefonódás egyike a fizika egyik nehezen magyarázható jelenségeinek, ugyanakkor hiába nehéz elméletben megmagyarázni a térben távoli objektumok között létrejövő “mágikus” kapcsolatot, a gyakorlatban már évtizedek óta bizonyított ennek létezése.
A kvantumok a legkisebb definiálható részecskék a modern fizikában. Megállapították, hogy azok a tárgyak, amelyek bármikor is információs, energetikai vagy anyagi érintkezésben voltak egymással, az érintkezést követően mindig kapcsolatban lesznek, kvantum-összefonódásban maradnak. Az összeköttetésben, azaz kvantum-összefonódásban lévő dolgok ennek következtében akkor is úgy viselkednek, mintha még mindig összeköttetésben volnának, miután szétválasztották őket. Ezt a jelenséget a tudomány Einstein–Podolsky–Rosen (EPR) paradoxonként ismeri.
Az amerikai Princeton Egyetem három híres kutatója felfedezte, hogy két összetartozó, majd szétválasztott anyagrészecske örökre kapcsolatban marad egymással. Ha a részecskék egyike később megváltozik, arra a másik késedelem nélkül reagál, még ha időközben fényévnyi távolságokra került is az elsőtől. A kvantumrészecskék a múlt, jelen és jövő kvantitatív, lineáris idejében éppúgy fel tudják venni egymással a kapcsolatot, mint az itt és most kvalitatív, pontról pontra zajló idejében.
A kvantum-összefonódás röviden összefoglalva annyit jelent, hogy két objektum kvantumállapota között összefüggés jön létre, így az egyik objektum vizsgálatával a másik állapota is megállapítható, és ugyanígy érzékelhető az is, ha az egyik objektumot módosítják. Nem véletlen, hogy a kutatók régóta úgy vélik, hogy ennek a jelenségnek a kiaknázásával a mainál sokkal gyorsabb és lényegében feltörhetetlen hálózatot, úgynevezett “kvantuminternetet” is létre lehet hozni.
A KVANTAO® ezt az összefonódást tekinti távolhatásnak, mely magyarázatot adhat a távgyógyítás útján történő kezelések hatására.
Az alagúteffektus
Az alagúthatás (illetve alagúteffektus) kvantummechanikai jelenség. Az alagúthatás során a részecskék képesek áthatolni olyan potenciálgátakon, melyeken a klasszikus fizika törvényei szerint nem lenne erre lehetőségük. Az alagúthatás azon jelenségek egyike, mely csak a kvantummechanika figyelembevételével magyarázható, így az elmélet kísérleti igazolásául is szolgál.
Az alagúthatás számos megfigyelhető jelenség alapjául szolgál. Például lehetővé teszi, hogy összeérintett fémek között áram jöjjön létre (például elektronikai eszközökben), ugyanis ezt például a fémek felületén kialakuló oxidréteg akadályozná. Az alagúthatás nélkül egyes magreakciók nem jönnének létre, így például a csillagok belsejében zajló magfúzió is azért következhet be, mert a magok alagúteffektussal jutnak át egymás taszító Coulomb-blokádján. Továbbá a jelenség számos elektronikai eszközben játszik szerepet, ez alapján működik az alagútdióda és a pásztázó alagútmikroszkóp.
A jelenség megnevezése azon analógia mentén alakult ki, hogy ha egy részecske nem rendelkezhet elég energiával a potenciálfal megmászásához, akkor alatta csakis alagúton át juthat a túloldalra.
Az elnevezés onnan ered, hogy a klasszikus mechanikában egy test nem juthat át az előtte tornyosuló hegy (potenciálgát) túloldalára, ha nincs elegendő energiája a hegy megmászására, csak ha a hegybe fúrva alagutat talál. Ez a viselkedés a klasszikus fizika szabályai szerint teljesen lehetetlen. Az alagúteffektusnak az emberi sejteknél tapasztalható hatásaival az utóbbi időben bővebben a kvantumbiológia foglalkozik.